Szerbia-Koszovó: továbbra is feszült és patthelyzetben van

            Tizennégy év telt el a függetlenség 2008. február 17-i, a koszovói Pristinában történt kikiáltása óta, és a helyzet a Nyugat-Balkán ezen részén továbbra is feszült.[1].

            Belgrád nem hajlandó elismerni az általa déli tartománynak tekintett tartomány függetlenségét[2]. Több más európai állam, köztük olyan EU- és NATO-államok, mint Spanyolország, Szlovákia, Románia és Görögország, nem hajlandó elismerni Koszovót független államként.[3]. Ciprus, Bosznia-Hercegovina, a három dél-kaukázusi ország, valamint Moldova, Ukrajna, Fehéroroszország és Oroszország szintén elutasítja függetlenségének elismerését.[4]. Ez az ellenállás továbbra is fennáll, mégpedig több okból is, mint például a területi integráció és a befolyási övezetek megőrzése.[5].

            A függetlenség kikiáltására ráadásul olyan körülmények között került sor, amikor Koszovót feldúlta az UCK albán szeparatisták és a jugoszláv hatóságok közötti háború (1998-1999), valamint a NATO Jugoszlávia elleni bombázásai (1999. március és június).[6]). Ez a két esemény élénk emlékeket hagyott a koszovói és a szerb lakosságban.[7]. Az Egyesült Államok és európai szövetségesei támogatták az albánokat, míg Oroszország és Kína elítélte a NATO bombázását.[8].

            Ennek ellenére a szerb-koszovói konfliktus megoldása érdekében az EU az USA-hoz hasonlóan számos csúcstalálkozót szervezett a szerb és a koszovói képviselőkkel, amelyek még mindig nem vezettek a feszültségek teljes enyhüléséhez.[9]. Még a 2013-as brüsszeli és a 2020-as washingtoni megállapodások sem vezettek a teljes normalizáció várt eredményeihez.[10].

            Még ma is számos uniós misszió, például az EULEX Koszovó, és NATO-misszió, például a KFOR, van jelen az országban, hogy biztosítsa a Balkán stabilitását és biztonságát.[11].

            2022 júliusának végére a pristinai kormánynak a rendszámtáblákkal és a tartózkodási okmányokkal kapcsolatos határmenti döntései az észak-koszovói szerb lakosság tiltakozásához vezettek.[12]. A szerbek által akkoriban felállított barikádok, amelyek blokkolták a határállomásokat ezeken a helyeken, riadóztatták a NATO-erőket.[13]. Végül az amerikai nagykövet, Jeffrey Honevier közbenjárására a pristinai döntéseket elhalasztották, lehetővé téve a nyugalom visszatérését.[14].

            Mindez azt mutatja, hogy a Szerbia és Koszovó közötti feszültségek nem csak az albánokat és a szerbeket érintik, hanem több hatalmat (az Egyesült Államokat, az Európai Uniót, Oroszországot, Kínát), amelyek a Nyugat-Balkánon osztják el befolyási övezetüket.[15].

            Horvátország és Szlovénia kivételével a nyugat-balkáni országok nem tagjai az Európai Uniónak.[16]Szerbia és Koszovó csatlakozási tárgyalásai lassulnak[17]. Ráadásul a két állam Bosznia-Hercegovinával együtt az egyetlen olyan balkáni állam, amely nem tagja a NATO-nak.[18]. Koszovóban található azonban a transzatlanti szövetség legnagyobb katonai bázisa: a Bondsteel tábor (3,86 km²), amely akár 7000 katona elhelyezésére is alkalmas.[19]. A KFOR-erők 28 ország több mint 3770 katonájából állnak.[20]. A NATO és Szerbia azonban elmélyítette együttműködését, többek között a koszovói biztonság terén is.[21].

            Ugyanakkor Törökország és az Arab-öböl menti országok, valamint Oroszország és Kína növelte gazdasági és kulturális, sőt energetikai beruházásait a Nyugat-Balkánon (beleértve Szerbiát és Koszovót).[22]. Miközben az USA és szövetségesei katonailag támogatják Pristinát (a szerbek által helytelenített koszovói hadsereg létrehozásának ügye).[23]Moszkva és Peking szállít Belgrádnak a fegyverkezésről[24]. Szerbia például 2019-ben beszerezte Oroszországtól a Pantsir-S1 rövid hatótávolságú (20 km-es hatótávolságú) föld-levegő rendszerét.^[25]. 2020-ban Szerbia kínai Chengu Pterodactyl-1 drónokat szerzett be, amelyek "képesek bombákkal támadni célpontokat és felderítő feladatokat ellátni".[26]. Végül 2022 áprilisában a kínai légierő hat Y-20-as repülőgépe, amelyek HQ-22-es föld-levegő rakétákat szállítottak, Belgrádban landolt.[27].

            Koszovó az energetika területén is stratégiai fontosságú helyen fekszik, mivel több gázvezeték, például a Transzadriai gázvezeték (TAP) és a Balkán Áramlat, amelyek Európába szállítanak gázt, áthalad a térségen, és amelyek az Európai Unió és Oroszország közötti versengés tárgyát képezik.[28]. Brüsszel a gázellátás diverzifikálásán dolgozik, miközben Moszkva igyekszik megtartani exportpiacait[29]. Adel El Gammal, az Európai Energiakutatási Szövetség (EERA) főtitkára szerint az orosz gázexportból 70% jut Európára.[30]. Szerbia gázából 81 %, kőolajából és kőolajszármazékaiból pedig 18 % kerül Oroszországból behozatalra.[31]. A belgrádi kormány 2022 május végén három évre szóló megállapodást kötött az orosz gázszállításról.[32].

            A szerb-koszovói feszültségek körüli befolyási harcok nemcsak a biztonságról és a védelemről szólnak, hanem az energiaforrásokról és a stratégiai területek védelméről is, mivel Koszovó egyrészt az Adria partvidéke (Albánia és Durres kikötője) és Kelet-Európa, másrészt az Égei-tenger (Észak-Görögország, Thesszaloniki kikötője) és Közép-Európa szíve közötti kereszteződéssé válhat.[33].

            E rivalizálás következményei az ukrajnai háború ellenére még mindig érezhetők. Koszovó fokozta az EU-hoz és a NATO-hoz való csatlakozásra irányuló erőfeszítéseit.[34]míg Szerbia, miközben az ENSZ-ben elítélte az ukrajnai orosz inváziót.[35] és ukrán menekültek befogadása a területén[36]Az Európai Bizottság elutasította az Európai Unió Oroszország elleni szankcióit[37].

2022 Minden jog fenntartva: BRAUN